Valahogy úgy adódott, hogy egymás után két érdekes állásponttal találkoztam gyerekvállalás témában. Talán nem is az álláspont az érdekes (jó-e gyereket vállalni vagy nem), hanem a körítés: az érvek, a kiterjesztések, az egyszerű kérdésen át megnyilatkozó életszemlélet.

Az egyik sarokban Ellen Walker, klinikai pszichológus, aki könyvet írt a gyerekmentes* életről és blogot vezet ugyanebben a témában a Psychology Today weblapján. Mivel egzotikusabb az álláspontja annál, mint hogy "én nem akarok gyereket és köszönöm, jól vagyok"? Számomra eleve attól, hogy hogyan lép elő önmeghatározó, a gondolkodást és az életet szervező erővé az, hogy valami nincs. Másrészt attól, hogy olyan extrém szintekig megy el, hogy a blogot olvasgatva többször felmerült bennem, ez csak egy nagy hoax, egy vicc.

Még az olyan örökzöld témákban is vannak figyelemre méltó gondolatai, mint hogy miért nem indítanak a repülőtársaságok gyerekmentes járatokat. Miközben visszatérően visszautasítja a sztereotipikus vádat, hogy a gyermektelen felnőttek önzőek, úgy érzi, hogy részéről túl nagy áldozat volt a nála levő füldugóját használni, amikor zavarta egy kisgyerek hangoskodása, inkább a gyereknek kellett volna otthon maradnia. (A másfél éves gyerekkel közös térben utazás annyira megviselte, hogy másik posztban is beszél a traumáról.)

A gyerek egyedül a szülő felelőssége, az ő választott kedvtelése, neki kell felvállalnia a gyereknevelés terheit is. Az adókedvezmények, szülési szabadság, a munkabeosztásban élvezett bármiféle előny igazságtalan, diszkrimináció a gyermektelenekkel szemben. Gondoljunk csak bele, hogy gyermek születésekor az anya és az apa is kap fizetett szabadságot, de ha valaki regényt akar írni, akkor nem, hiába lenne számára az ugyanolyan fontos. De diszkrimináló az is, hogy a kisbabák a repülőn ingyen utazhatnak a szüleikkel (még a babakocsiért sem számítanak fel poggyászdíjat!), míg a kiskutyákért külön fizetni kell. Pedig mennyivel könnyebb kutyát tartani, mint gyereket nevelni: akárhogy le lehet vágni a szűrüket, nem kell nekik példát mutatni, kevesebbet kell rájuk költeni, a kölykeiket nem kell megtartani és együtt lehet velük aludni!

Ha azt olvassa egy blogban (sem ehhez, sem máshoz nem ad meg forrást, de legtöbbször úgy is anekdotikus meséi vannak), hogy egy nő úgy érzi, jobb ember lett attól, hogy gyereke született, be kell szállni a versenybe és felmutatni, hogy gyerek nélkül még jobb ember lehet az ember. Pl. mert több ideje marad a közösségért dolgozni - hiszen azokban a pillanatokban is, amikor ő a (közösségileg nyilván nagyon hasznos) blogbejegyzését írja arról, hogy a szülők önzőek, a gyerektelen felnőttek meg a társadalom hasznos tagjai, a szülők (közösségileg nyilván hasznontalanul) vacsorát készítenek, a háziban segítenek, a testvérek civakodását fékezik vagy lefektetik a gyerekeket. (Bár ez a vacsorakészítős dolog ellenmond még ugyanebben a posztban annak az érvnek, hogy a gyerektelenek van idejük főzni, míg mások - nyilván a gyerekekesek - készkajákat kénytelenek venni az időhiány miatt.)

Ír még arról arról (több posztban), hogy milyen nehéz a gyereknevelés és hogy sok szülő mennyire nem jól csinálja vagy hogy nem gondolta meg időben, de arról is, hogy az anyákat joggal sorolják hátra a munkaerőpiacon és joggal kapnak kevesebb fizetést, inkább az a felháborító, hogy egy anya főnök lehet, ha nem minden esetben a munkát teszi a gyerek elé (pl. a gyereke is ott van a kocsiban, amikor telefonál).

Nem az az érdekes, hogy nincs gyereke és ez jó neki. Talán még az sem, hogy ha erősnek érzi a "gyerekünk van, ettől vagyunk egészek" társadalmi nyomását, akkor nem elég a választás szabadságát kiemelnie, hanem meg kell nyomnia, hogy az övé a jobb választás (de ha lenne gyereke, jó anya lenne). A szemléletmódja a "ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot"-szintű empátiája miatt válik görbetükrévé a saját axiómáin túl látni nem tudó meggyőződéseknek. Akármelyik oldalon.

* Walker a régi "childless" (gyermektelen) helyett a viszonylag új "childfree" (gyerekmentes) jelzőt használja, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem hiányról van szó, hanem (választott) szabadságról.