Két olyan "tanulójátékról" lesz most szó, amelyeket az óvodás korosztálynak ajánlanak a megfigyelőképesség, logika és egyéb, az iskolakezdéshez szükséges készségek fejlesztésére. Arról nincs információm, hogy az eszközök mennyire hatékonyak akár egymáshoz, akár más módszerekhez képest, kizárólag felhasználói oldalról hasonlítom őket össze. Speciális a nézőpontom azért is, mert nálunk a játékok elsődleges tesztelője és használjója egy Down-szindrómás óvodás. A LÜK és a LOGICO is kínál eszközt és feladatokat nagyobb gyerekeknek is, a továbbiakban azonban a két rövidített elnevezés alatt a gyártóknak az óvodások számára készített játékait értem: a LÜK bambino 3-6 éveseknek készült (a "bemelegítő" füzet 2-3 éveseknek szól, a többi 3-5, 4-6 éveseknek, ill. kormegjelölés nélkül), a LOGICO Primo feladatlapjait 3, 4 ill. 5 éves kortól ajánlják.

Az alapelv mindkettőnél ugyanaz: hat kép párját kell megtalálni, a párokat egy eszközzel megjelölni és a megoldást (önállóan) ellenőrizni. Ennek a módja azonban eléggé különböző, csak abban hasonlítanak, hogy elmesélve lényegesen bonyolultabbnak tűnik az egész, mint ha egyszer már látja az ember. Az első néhány alkalommal érdemes olyan feladatokat választani, ahol maga a párosítás nem okoz fejtörést, hogy az eszközzel tudjon ismerkedni a gyerek (a felnőtt már előre kipróbálta, hogy magabiztosan tudjon segíteni, ha kell). Mindkettőnél szükség van a finommotorika bizonyos fejlettségére is: ez éppannyira lehet hátrány, mint amennyire előny az, hogy az eszközök használatával ez a terület is fejlődik.

A Logicónál egy 23 x 28,5 cm-es keretbe kell egyenként elhelyezni a feladatlapokat. Az összetartozó képpárok egyike mellett egy-egy színes pötty látható, a párjuk mellé az azonos színű korongot kell odatolni. A feladat megoldása után a lapot a keretben meg kell fordítani: a hátoldalon a helyes megoldás egy pillantással ellenőrizhető a színes korongok sorrendjén, de az összetartozó párok egymás mellé is vannak már rajzolva. Update: ezen a videón egy kisfiú játszik vele.

 

A LÜKnél egy átlálszó dobozkát kell a kinyitott füzetre (kinyitva 30 x 21 cm) helyezni és annak a felső részébe hat műanyag lapocskát illeszteni.

A rajzok sarkában kis jel mutatja, melyik lapocska hova való, ez a sorrend egyébként mindig ugyanaz. Ezeket a lapocskákat kell aztán egyenként felemelgetni és az alattuk levő kép párjára tenni. Hogy mi a feladat, azt a bal oldalon egy rajzocska jelöli, amely egyben az első képpárt is megmutatja. Ha minden lapocska átkerült az alsó részbe, a dobozt összecsukva megfordítjuk és a lap bal alsó sarkában levő kis ábrával összehasonlítjuk a lapocskákon látható pöttyös ábrát. Update: itt látható egy videó a használatról.

 

A tárgyi megvalósítást illetően a Logico megoldását praktikusabbnak találom: A keretben a lap rendesen megáll, míg a LÜK dobozkája elcsúszkál a füzeten. A korongok megállnak a helyükön, a LÜK lapocskáit egy picike keret tartja, könnyen elmozdulnak, úgy pedig nem lehet becsukni a dobozt. A Logico egy darabból áll, könnyebb kezelni, mint a 7 darabból (+füzet) álló LÜKöt, ami alá egy támaszték (rajztábla, asztal) is kell. A Logico feladatlapokat egyenként lehet odaadni a gyereknek, így ki tudjuk válogatni a szintjének megfelelőbbeket és az sem fordulhat elő, hogy mire észbekapunk, az egész csomagot megoldja egyszerre.

A Logico grafikai színvonala egyenletesebbnek tűnik, a LÜK-nél az egyes füzetek képi világa eltérőbb, ami azt is jelenti, hogy utóbbinál előfordul egy-egy képileg kevésbé színvonalas füzet. Cserébe a LÜK füzetek tartalmilag és nehézségben is egységesebbek, a Logicónál nem csak lehet, de kell is válogatni a lapok közül.

A Logicónál az (ön)ellenőrzés egyszerű, a LÜK-nél az ábrák összehasonlítása sokszor bonyolultabb, mint az eredeti feladat volt. Ellenőrzés nélkül pedig az egész dobozkázásnak nem sok értelme van, a füzeteket magukban is lehetne használni, egyszerűen ujjal rámutatva a párokra. Hibázás nélküli tanulásnál az ellenőrzés arra jó, hogy a gyerek még egy pozitív visszajelzést kap a sikeréről. A LÜK-nél ez a sikerélmény is elmarad, ha a gyerek nem látja, hogy a két ábra azonos. Ugyanakkor a lapocskákat szívesen pakolgatják, még külön is játszogatnak velük. Gyereke (és életkora) válogatja, hogy érdekesebb-e így a játék, mint egy egyszerű feladatlapos füzet vagy szükségtelenül bonyolult. Lehet, hogy épp a lapocskák jelentik a szükséges motivációt a feladat megoldásához, de az is lehet, hogy a feladathoz még lenne türelme, de a lapocskázáshoz már nincs.

A Logicóban eggyel több absztrakciós lépés van, a színekre kódolás nehezíti a feladatokat. A LÜKnél csak akkor kell figyelni az ábrákat, amikor az elején helyükre rakjuk a lapocskákat, magánál a párosításnál csak mechanikusan megfogjuk és arrébb rakjuk őket, mindegy, mi van rajtuk. Ugyanazt a logikai feladatot így könnyebb a LÜK-kel megoldani, ami azt jelenti, hogy az elvileg azonos korosztálynak szóló feladatokat fiatalabban (vagy mentálisan korábbi lépcsőn) el lehet kezdeni a LÜK készlettel. Ugyanaz a gyerek, aki 2-3 Logico feladatlaptól elfárad, egy 11 feladatlapos LÜK füzet után még sír a folytatásért. Könnyebb a LÜK attól is, hogy a feladatot egy példa mutatja, nem a szöveges utasítást kell megérteni. A LÜK kezdő feladatai között sok a könnyebb és több az ismétlés is a feladatok jellegében is, így ez az eszköz alkalmasabb az összefüggések kezdeti tanítására. A Logicóval az elején döcögősebben lehet haladni, viszont változatosabbak a feladatok; minden bizonnyal olyan gyerek is van, akit épp ez motivál.

A LÜK kevésbé drága: a kiadók netes árait összehasonlítva a LÜK 11 feladatos füzeteiből egy oldal kb. 42 Ft (+keret 2365 Ft), míg a 16-os csomagban kapható Logico feladatlapok darabja kb. 74 Ft-ra jön ki (+keret 2805 Ft).

Az alapjában párosításon alapuló feladatokból mindkét készlet igyekszik kihozni a maximumot: azonos képek, körvonalak, tükörkép, árnykép, ugyanannyi, rész-egész párosítások mellett meg kell keresni pl. hogy milyen színekből áll egy rajz, milyen lehet egy térbeli tárgy egy másik nézetből stb. Jelentős különbséget a két készlet között ezen a téren nem látok, mindkettő nagyon változatos és érdekes, de a LÜK-nek vannak olyan tematikus füzetei, amelyek nem csak logikai összefüggéseket kérnek, hanem egyéb ismeretekre kérdeznek rá (hol lakik, mit eszik egy állat) vagy adott téma köré csoportosuló történetek időrendjét kérdezik vissza, társas viselkedésbeli modellek megbeszélését is támogatva. A Logico csomagjai lazábban csoportosulnak egy téma köré, feladatai inkább logikai készségekre épülnek, mint (tárgyi) ismeretekre. (Azt itt el kell mondanom, hogy egyik készletnek sem láttam még minden egyes feladatlapját.)

Akinek (bármi okból) változatos fejlesztő feladatokra és sokféle eszközre van szüksége, az mindkettőnek hasznát veheti, főleg ha több gyerek tud majd vele játszani (mindkettő tartós, jó minőségű anyagokból készül). Először a LÜK-kel kezdenék és kb. az első tucat füzet után, amikor a feladatok kezdenek nehezedni, akkor venném meg a Logicót, amihez először csak a 3 éveseknek való feladatlapokból válogatnék.

 

A képek a kiadók honlapjairól származnak, kivéve az utolsót, ami saját fotóm.