Világunk sokszínű mozaikjában csillogó kövecskék a gyerekeink. Akkor is, ha a fejlődésük nem tér el az átlagostól, és akkor is, ha igen. Ebben a sorozatban egy-egy olyan kövecskét mutatnak be a szüleik, aki valamiben más, mint a többiek - de talán még több dologban hasonlít rájuk. Egyben biztosan nincs különbség: ő is a szülei szeme fénye és büszkesége.

Rékát édesanyja mutatja be a downszindróma portál kincs-tár rovatában, ahova érdemes lesz még időnként visszanézni, mert egyre több kincset mutatnak be a szüleik ott is.


Réka (20 éves)

Kovács Réka vagyok. 1991-ben születtem szüleim legnagyobb örömére. Lányt vártak. Megkapták. Igaz kaptam velem egy kis extrát is, amire nem számítottak… A fránya kromoszómáim kicsit többen vannak, de ez a tény engem nem zavar. Ma már a szüleimet sem.


Azt hiszem jó kis családba kerültem, bár manapság nem bánnám, ha több „rabszolga” venne körül, akit ugráltathatok, mert anyuék már rég nem ugrálnak úgy, ahogy én fütyülök. Még kisebb voltam könnyebben idomítottam őket….. Azért remény van: nemrég született egy friss öcsém, talán hasznát veszem. Bár gyanítom lesz vele bajom, mert máris hatalmi harcot kell vívnom vele, hogy tudja hol a helye a családi hierarchiában, de ez a gyerek folyton „visszaszól” és piszkálja a holmimat is, pedig még alig múlt egyéves. Lesz még munkám, mire megtanítom vele ki az úr a házban…..


Egyébként még iskolába járok. Szakképzés, vagy mi a szösz. Nem egyszerű, folyton megmondják mit és hogyan kell(ene) dolgozni, és még azt is képzelik a suliban, hogy én majd söprögetek az udvaron. Persze már! Otthon se szoktam…. Tánc-szakkör: na az megy! Imádom. Meg énekelni is szeretek, csak nem értem miért menekül mindenki mellőlem, ha rázendítek. És a Vészhelyzetet is szeretem, mármint a sorozatot. Még a stáblistát is tudom kívülről….. És szeretem a szalonnát (még a bőrét is, anyu viszont mindig visít miatta) meg a hagymát. Fokhagyma? Vöröshagyma? Gyöngyhagyma? Jöhet!!!! Meg a „ús-izs”. Mondom: hús, rizs, mit nem lehet ezen érteni?!


De a világon legeslegjobban Imamámat szeretem. Meg Papát, mert mindig megmasszírozza a lábamat, és kólát is vesz. Bármikor. Meg Aputikámat is szeretem. Meg a tesóimat. Na jó, anyát is, csak mostanában folyton cirkuszol velem. Szerinte persze én cirkuszolok vele, mert állítólag késői kamaszkoromat élem, vagy valami ilyesmi. Anyu azt szokta mondani, hogy én vagyok a legundokabb, leghisztisebb, legpukkadósabb down, akit ismer, és bizony ismer egy jópárat…..Azért cirkusz ide, kamaszkor oda, tényleg jó kis családba születtem. Nem cserélném el őket! És tudom, hogy ők sem adnának engem a világ minden kincséért se!

 

Ha te is szeretnéd sajátos nevelési igényű gyerekedet bemutatni, írj a tarkabab kukac freemail pont hu címre!