Valamiért szeretjük azt hinni, hogy mi irányítjuk az életünket, mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és a gyerekeink is olyanok lesznek, amilyennek neveljük őket. Még inkább igaz ez a mások gyerekére.

(kép innen)

 

Vegyük pl. Eleven Emil és Szende Szaniszló kiskorúakat*, akik a szüleikkel együtt összetalálkoznak egy vendégségben. Szaniszló legnagyobb kihágása, hogy óvatlanul teszi le a poharát és kiloccsan a víz a szőnyegre - ami után nem hogy figyelmeztetni nem kell, hogy máskor jobban vigyázzon, hanem meg kell vigasztalni, mert úgy érzi, nagyon rosszat tett. Megkérdezi, hogy levehet-e valamit a polcról és azzal csendben eljátszik, majd visszateszi. Emilnél közben azt kell megakadályozni, hogy felmásszon a könyvespolc tetejére, hintázzon a függönyön, lecsavarozza az ablakrácsot és kimásszon a hetedikről valamint a kádba segítse Szaniszlót és forró vizet engedjen rá - mindezt 10 perc alatt. Szaniszló szüleiben óhatatlanul felmerül, hogy vajon Emil miért nem olyan jólnevelt, mint az ő fiuk: nyilván, mert nem olyan jól nevelték. Bizonyára nem állítottak elé korlátokat, mindent megengedtek neki (valahogy mindig mások azok, akik mindent megengednek egy gyereknek). Azt talán észre sem veszik, hogy Emilnek valójában még több törekvését akadályozzák meg, mint Szaniszlónak: nem kevesebb a korlát, csak máshol kezdődik (és máshol ér véget) a tiltott dolgok sávja.

Azoknál, akik egy Szende Szaniszlót nevelnek, csak azokat lenne nehezebb meggyőzni, hogy következetességgel, jó neveléssel mindenki Szaniszlóvá alakítható, akiknek a sors különös szeszélyéből több Szaniszlót juttatott a sorsolási bizottság. Emil szülei viszont - bár talán hibáztatják magukat és időnként befutják a holrontottamel-köröket -, valahol mégis úgy érzik, hogy Emil akkor is Emil marad, ha a fejük tetejére állnak és az ezen való töprengés helyett a túlélésre koncentrálnak.

De vajon kin/min múlik, hogy mennyire eleven/neveletlen egy gyerek? Lehetne-e Emilből Szaniszlót vagy éppen Szaniszlóból Emilt nevelni? Sőt, létezik-e Emil és Szaniszló vagy csak mi sütjük rájuk a címkéket, egyikünk ezt, a másikunk azt, mindenki magához mérve az emilséget és szaniszlóságot? Lehet, hogy a gyerekek néha Emilek, néha Szaniszlók, többnyire meg valahol a kettő közötti széles sávban mozognak?

 

 

* A neveket és a helyszínt megváltoztattam ;)

 

Következik: A temperamentum