Legutóbb arról volt szó, hogy az olvasástanulás a Down-szindrómások és más megértési nehézséggel élők esetében az eredményt és a folyamatot tekintve is előnyös, mégpedig minél korábbi életkorban kezdik, annál inkább. Hogyan kezdjünk egy kicsi, 2-3 éves gyereket olvasni tanítani, főleg, ha még tanulási problémái is vannak? A már ismertetett Doman-módszer kínál ugyan egy utat, de léteznek ennél hatékonyabb megoldások is. Az idő pedig minden szülő számára aranyat ér, de különösen egy olyan gyerek szülei számára, aki több fejlődési területen is segítséget igényel.

Nos, a jó olvasástanítás egyáltalán nem a betűkkel és a szavakkal kezdődik. Patricia L. Oelwein, aki a Down-szindrómások olvasástanításának évtizedek óta elismert szakértője és akinek módszereit több sikeres program is átvette és ajánlja (pl. Sue Buckley vagy az ausztrál Macquaire Egyetem programja), az első és legfontosabb feltételként a megfelelő családi környezetet és nevelést jelöli meg. Szerinte a gyerekeknek még az olvasástanuláshoz is arra van szüksége, hogy gondoskodjanak róluk, szabjanak számukra határokat és a határokon belüli kapjanak választási lehetőségeket, fedezzék fel a korlátaikat, szembesüljenek azzal, hogy a különböző döntéseiknek különböző következményei vannak és ezt következetesen tapasztalják meg, hogy megtanulhassák, hogyan hat a viselkedésük a környezetükre. A sajátos nevelési igényű gyerekeknek ezen felül természetesen a megfelelő fejlesztésekre is szüksége van.

Ezek után még mindig nem a szókártyákkal való zsonglőrködés következik. A gyerekeknek az olvasásba bele kell nőniük, mindennapi tapasztalatuk kell legyen, hogy az olvasás kellemes és hasznos. Ez azt jelenti, hogy a szülők is értékelik az olvasást és sokat olvasnak: szórakozásból is, tájékozódás céljából is. A gyerek is kap könyvet és a szülők együtt olvasnak vele, amikortól már képes ülni és rámutatni valamire. Elviszik magukkal könyvtárba, ahol ő is választhat magának könyvet. A könyvek közös nézegetése, olvasása mellett énekelnek, verseket, mondókákat is tanítanak neki. Engedik, hogy felfedezze a világot és játsszon.

 

Oelwein felsorol néhány olyan játékot, eszközt és tevékenységet, amelyeket különösen hasznosnak talált az olvasásra felkészülésben - ezek nagyrészt megegyeznek azokkal a játékokkal, amiket a DS gyerekek általános fejlődéséhez ajánlanak.*

• A gyerek formaillesztő játékokkal és kirakókkal megtanul a formák között különbséget tenni, gyakorolja a problémamegoldást, ismereteket szerez a tárgyakról, finommozgása fejlődik, megtanul egy feladatra figyelni és élvezi végrehajtásának sikerét.

• Nagyon fontos, hogy a gyereknek rendelkezésére álljon egy nagy írófelület, pl. egy jó minőségű tábla sok színes krétával. Legyen kéznél sok más rajzoló és íróeszköz: filctoll, zsírkréta, vastag ceruzák és olcsó papír korlátlan mennyiségben.

• Az építő és szerepjátékokat támogassuk kockákkal, kis állat- és emberfigurákkal, autókkal, babákkal, plüssállatokkal, bababútorokkal, játék háztartási eszközökkel. Ezekkel nem csak az egyes eszközök használatát tanulják meg, hanem a különböző szerepekkel járó viselkedési formákat is.

• Engedjük a gyereket játszani a háztartásban megtalálható különböző tárgyakkal is: edényekkel, régi ruhákkal, cipőkkel, kesztyűkkel, különböző méretű dobozokkal (egy nagy doboz jó lehet házikónak).

• Legyen lehetősége homokkal játszani.

• Oelwein ajánlja még, hogy a gyerek nézze a tévében a Szezám utcát (sőt, hogy akkor is kapcsoljuk be neki, ha nem nézi), amiből megtanulhatja az ábécét és felébredhet az érdeklődése az olvasás iránt. Magyarul nem létezik hasonló műsor, így legalább nem kell vitázni arról, hogy ez jó ötlet-e.

•. Vigyük emberek közé, tapasztalja meg, hogy működnek a dolgot, mit csinálnak az emberek. Pl. egy rajzát tegye borítékba, vigyük el a postára, adjuk fel a nagymamának és közben minden mozzanatot beszéljünk meg. Vagy bevásárlás előtt adjunk oda neki egy üres dobozt vagy rajzoljuk le, amit venni kell és segítsünk neki a boltban azt megkeresni. Ha sétálni megyünk, segítsen összepakolni, amit vinni kell stb.

• A képkártyákkal és a képes lottókkal való játék egyrészt nagyszerű előkészítés a párosítás, kiválasztás és megnevezés megtanulásához, amelyen az olvasástanítás alapszik, másrészt a gyerek szókincsét is bővíti. Amikor a gyerekek lottó játékot tudnak játszani, kb. akkor állnak készen arra, hogy képolvasással elkezdjenek szavakat tanulni.



*Ebben a DS gyerekek korai integrációjáról szóló kiadványban pl. azt ajánlják, hogy a DS gyerekeket fogadó intézményekben legyen játék háztartás, csendes sarok, építő játékok, alkotóeszközök, homokozó és vizező játékok, játékvilág (pl. babaház, kocsik úttestes szőnyeggel) és legyen lehetőség csoportos játékra (kis és nagy csoportokban).

 

 

Képek innen, innen és innen.