Pelenka nélkül, Down-szindrómával 2.

Címkék: down-szindróma, segített szobatisztaság, EC, fogyatékos gyerek

(A tegnapi poszt folytatása arról, hogy miért éri meg Down-szindrómás / sérült babákkal a segített szobatisztaságot gyakorolni, még akkor is, ha az ő szüleiknek kevesebb mozgósítható energiája van egy ilyen új szemlélet elsajátítására.)

A kötődő nevelés gyakorlatához szervesen kapcsolódva, és annak többi eleméhez hasonlóan működve az EC is eszköz lehet olyan nehézségek kezelésében, amelyek nem köthetőek közvetlenül a szobatisztasághoz. A kötődés kialakulásának természetes folyamatát több ponton is megzavarhatja, ha a baba "más" (erről a hordozás kapcsán írtam korábban). Az EC lényegét jelentő egymásra hangolódás és együttműködés önmagában pozitív irányban hat, de a non-verbális kommunikáció, egymás szavak nélküli megértése, megérzése is segíthet - nem csak a kötődés kialakulásában, hanem az esetleges beszédfejlődési hátrányok ellensúlyozásában is. A DS babáknak talán másoknál is nagyobb szükségük van arra, hogy környezetük megerősítse: figyelünk arra, amit közölni akarsz; fontos, amit érzel; értjük, érteni akarjuk, amit mondasz és érdemes tőlünk segítséget kérned, mert megkapod. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy nincs a kommunikációjának olyan eleme, amelyet a környezet szándékosan és szisztematikusan figyelmen kívül hagy (az ürítés igényével kapcsolatos jelzések tipikusan ilyenek), ez további biztatás a számára, hogy próbálkozzon érzései kifejezésével.

Személyes meggyőződésem, hogy az igazán hatékony és hosszú távon is hasznos fejlesztés kulcsfontosságú eleme, hogy a gyereket jól ismerjük és jól értsük: általánosságban is tudjuk, mire képes, hol tart, és aktuálisan is meg tudjuk ítélni, hogy van-e még kedve, ereje figyelni, aktívan játszani, mozogni vagy eljött az a pillanat, amikor pihenésre, lazításra, visszavonulásra van szüksége. Az sem szerencsés, ha nem elégítjük ki a vágyát a tanulásra és az aktív részvételre, de az sem, ha erőltetéssel vesszük el a kedvét az egésztől. Ebben nagy segítség lehet, ha korán megtanuljuk, hogyan érthetjük meg már egy kisbaba testbeszédéből, izmainak feszültségéből is, hogy mire van szüksége, mi az, amiben jól érzi magát. A terápiák és álterápiák útvesztőiben sem mindig könnyű kiismerni magunkat és előfordulhat, hogy elbizonytalanodunk, kire is hallgathatunk. Még ilyenkor is jó, ha a babánkra tudunk hallgatni.

Az EC-vel nem csak a szülő tanul, hanem a baba is - és nem csak kötődést és kommunikációt, hanem saját testi folyamatainak észlelését és irányítását is. Nem csodálkozunk, hogy a hipotón izmoknak testszerte erősítésre van szüksége és (többnyire), elvégezzük az előírt tornákat, de nem gondolunk arra, hogy a záróizmok ugyanúgy igénylik az edzést. Az EC-vel olyan készségeket gyakorol, amelyek fejlesztése egyébként is cél: megtanulja az információtengerből kiválasztani azt, amire az adott helyzetben figyelni kell, megtanul figyelni rá, reagálni rá és egy (kezdetben általában mozgásos) választ adni rá. Mindezt egy számára releváns és az ő életében jelentőséggel bíró helyzetben gyakorolja – ami a hatékony fejlesztés másik ismérve.

Szintén nem “evidens” hozadéka az EC-nek az a lelki megerősítés, amit a kezdeti, többnyire meglehetősen bizonytalan időkben az jelent, hogy bár nem tudjuk, mire lesz képes a gyerekünk, egy valamit egész biztosan máris tud - és ez az “egy valami” hangsúlyozottan olyan terület, amelyen a köztudatban élő kép és az előzetes elvárások igen kevéssé biztatóak. Ezzel kezdettől van egy olyan biztos pontunk, amiből erőt meríthetünk a saját fejünkben élő és a környezetünkből érkező előítéletek meghaladására. Egy olyan Down-szindrómásra, akinek egy évesen már nincs szüksége pelenkára – még “a biztonság kedvéért” sem – ritkábban olvassák rá a “(soha) nem fog tudni” kezdetű átkokat. És nem csak azért, mert elakad a lélegzetük. Ez szintén nem csak a szülőnek támasz, hanem a gyereknek is, aki csecsemőkorától sokszor éli át azt, hogy a környezete rendkívül ügyesnek tartja. Ez nagyon fontos útravaló lehet valakinek, akire későbbi élete során az átlagosnál valószínűleg több kudarcélmény vár.

Az EC tehát remek dolog és a sérült babák gondozásában még remekebb is lehet, mint másoknál. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor mégsem ajánlott a “minél korábbi kezdés” - és itt nem csak azokról a babákról van szó, akik életük első hónapjait kórházban kénytelenek tölteni. Ahogy az elején említettem, a fejlődési eltérések, ezek következményei a kötődés kialakulására és a sérüléssel való megbirkózás traumája a szülőknek sok belső munkát ad és megnehezíti a szülő-gyerek együtt működését. Ezekben segíthet is az EC gyakorlása, de ha a megrázkódtatás túl erős és az elfogadás még túl gyenge lábakon áll, előfordulhat, hogy a szülőnek egyszerűen nincs türelme hozzá, hogy egy természetes (nem lineáris vonalú, vagyis “visszaeséseket” is hozó) tanulási folyamatban elkísérje a gyerekét. Egy ilyen helyzetben az EC nem tud az az örömteli együttműködés lenni, ami az egésznek az értelmét adja. Ekkor érdemesebb lehet előbb a sebek gyógyításán munkálkodni (akár szaksegítséget kérni, vagy enyhébb esetben a kötődő nevelés más eszközeivel élni), csak aztán próbálkozni, esetleg a teljesebb odaszánás idejéig egy “minimál-változatot” gyakorolni: csak ébredés után, pelenkacserekor, fürdés előtt és után pisiltetni és a székletürítés könnyebben megfigyelhető jeleire reagálni.

Akárhogy is döntünk, a mindenkire vonatkozó tanácsok a sérült gyerek szobatisztaságra szokásánál is fontosak: figyeljünk a gyerekre és ne pörögjünk rá a témára túlságosan. Így vagy úgy meg fogja tanulni -  addig is szeretgessük sokat, vegyük ölbe, játsszunk vele csak a játék öröméért és ne felejtsük el, hogy a mi életünk is arra való, hogy élvezzük.

 

Komment | Reblog! 0 |
Reblog hírfolyam | Like hírfolyam

érintő

ahol a válaszkész csecsemőgondozás, a kötődő nevelés és a sajátos nevelési igényű gyerekek nevelése találkozik

Utolsó kommentek

Olvasóim

Ungár Bódi Tamás vargabetti Malvin tarkabab banyácska istvankovacsberlin Pannacotta dezigazdi reménylánya MamaGuru oldala szilikon kisbeka Kat treza JanCe Dinart fuchurien leilana

Feedek

érintő + FB

Címkék

down-szindróma, csecsemőgondozás, kutatás, sajátos nevelési igény, ajánló, gyereknevelés, szoptatás, oktatás, videó, értelmi lemaradás, fogyatékos gyerek, integráció, boldogság, autizmus, EC, segített szobatisztaság, kötődő nevelés, szubjektív, pszichológia, előítéletek, down világnap, Down Egyesület, történet, fejlesztés, játszóterek, média, szobatisztaság, olvasás, kezdeményezés, vicces, antropológia, korai fejlesztés, mozaik, fotózás, fogyatékkal élők, elvárások, ünnepek, blogajánló, egészség, kötődés, szülés, értelmi fogyatékosok, matematika, temperamentum, sírás, előítélet, sztereotípiák, jótékonyság, csecsemő, alvás, szűrés, egészségügy, megértési nehézségek, kommunikáció, nehezen kezelhető gyerek

HTML