Neil Pasricha 1000 apró csodája valóságos mozgalmat indított el (az érintôn lásd itt és itt) - ami maga is egy csoda - és egyre többen figyelnek oda életükben azokra a pillanatokra, amik miatt érdemes élni. Soha rosszabb divat ne jöjjön!
Gyereknapra én is összeszedtem egy csokrot a gyerekes csodákból:
Amikor már előre tudják, hogy a homokozóban hol vannak a szivacslapok, amikre ülni szoktak, hogy ne fázzanak fel, és rögtön oda rohannak, nem kell semmit magyarázni nekik, az CSODÁS!
Amikor valahogy korán elalszanak, és nem ájulsz be velük, hanem kibotorkálsz a nappaliba, azon gondolkozva, hogy ilyen fáradtan vajon mit tudnál még kezdeni magaddal, amikor meglátod a TV műsorban, hogy tíz perc múlva kezdődik egy olyan rész a Poirot-ból, amit még nem is láttál. Még pont van idő egy gyümölcsteát elkészíteni, amivel leülsz a TV elé, felteszed a lábad és mosolyogva nézed a világhírű belga nyomozó bohóckodását. CSODÁS!
Amikor leülsz a parkban a padra, a gyerekek elszaladnak és mire sóhajtasz egyet, hogy de jó itt, már vissza is szaladtak, kezükben egy letépett pitypangfejjel és mosolyogva átnyújtják, hogy "Boldog, születésnapot!", pedig nincs is születésnapod. Aztán a homokozóban egy homokgombócot tesznek a műanyag tölcsérbe és boldog anyáknapját kívánnak, pedig nincs anyáknapja. CSODÁS!
Amikor egy gyerek megdicséri a külsődet: Elfáradtál az egész napi rohanásban, már gondolkodni sincs erőd. Lezuhanyzol, és felveszed a kitérdelt, régi, rózsaszín tréningruhádat, mert az legalább kényelmes. Lerogysz a kicsi mellé, aki csillogó szemmel végighúzza a kezét a térdeden és azt mondja: "Szép a nadrágod, Anyuka. Megsimítottam." CSODÁS!
Amikor hónapokkal karácsony után a szekrény poros tetején csillagszórót találsz, a hétköznapokat tartó oszlopok és kerítések a porba hullanak, és az események maguktól követik egymást: a csillagszórót ellenállhatatlanul azonnal meg kell gyújtani, és az odasereglő gyerekek gyűrűjében hallgatni, ahogy rázendítenek a kiskarácsonyra, majd csatlakozni hozzájuk - és a varázslatból csak akkor ébredni, amikor az utolsó kis szikra is kialszik. CSODÁS!
Amikor az óvodás, aki korábban menekült az öltözködés elől, bejelenti, hogy "egyedül tudom" és onnantól egyedül veszi fel a ruháit. CSODÁS!
Amikor egyszer csak észreveszed, hogy az asztalon felejtett papírzsebkendők többé nem úgy végzik, hogy 25%-ban a gyerek gyomrába kerülnek, 75%-ban meg szürreálisan apró darabokban, nyállal papírmasévá dolgozva beletaposódnak a szőnyegbe - és rájössz, hogy egy új, CSODÁS szabadságjogot nyertél.
Amikor látod a napsugárban szikrázó, felfröccsenő vízcseppeket, ahogy egy kisgyerek áttrappol egy zivatar után ottmaradt tócsán. CSODÁS!
Plusz: Bármilyen életkorban, bármilyen kéz- és orrmérettel rendelkezzen is az ember, a mutatóujja pont belefér az orra lukába. CSODÁS!
