Viczián Zsófia kb. két hete írt egy cikket a komment.hu-ra arról, hogy a mai magyar gyerekkönyvekben mennyire nincsenek jelen még az olyan népes kisebbségek sem, mint a romák. Külföldi ellenpéldaként a Böngésző sorozatot említi, amelyben a sokszínűség a különböző rasszoktól a fogyatékosokon át a homoszexuálisokig terjed. Ilyenünk tényleg nincs, őszintén szólva el sem tudom képzelni, hogy egyhamar legyen. Nálunk minden gyerek fehér, mindenki egészséges és ép, bajai múlandók, pihenéssel és meleg kölessel gyógyíthatók. Nem láttam még olyan magyar mesekönyvet, amiben pl. Down-szindrómás gyerek szerepelt volna. Annak a vitának pedig, hogy az integrációnak a való életben vagy a könyvekben/képernyőn kell megvalósulnia, szerintem nincs értelme. Nem vagy, hanem és.
Ezért is kezdett motoszkálni bennem, hogy össze kellene szedni azokat a meséket, amelyek mégis át próbálják adni a másság elfogadásának lényegét, fontosságát és örömét - ha a magyar "valóságmesék" között ilyet nem találunk, akkor lássuk a többit, a nemvalóságosakat, a nemmagyarokat.
Nyissa a sort Döbrentey Ildikó Égbőlpottyant esti meséje a 3 szivárványról (itt meghallgatható), amelyben nem az emberek másságáról és kirekesztéséről van szó, hanem a szivárványokéról. A legkisebb szivárvány színei más sorrendben állnak, ezért kinevetik, kicsúfolják, megszidják, kiközösítik: "Nem is nézlek!". Nem érti, mi a baj vele és hiába szeretne, nem tud olyan lenni, mint a rendes szivárványok. Mégis csak ő hallja meg, hogy egy anyókának szüksége van rá, mert elfogytak a színes fonalai, pedig a hét dédunokájának akar hímezni egy terítőt. A kis szivárvány odaadja magát selyemfonálnak, és míg a "normális" szivárványok eloszlanak az égről, ő megmarad a színes, hímzett virágokban, amiknek örülnek a gyerekek és az anyóka, aki végül ezt mondja:
"Ha hiszitek, ha nem, nekem ölembe hullott egy szivárvány. Nem olyan volt, mint a többi. Más volt. Másmilyen. A legszebb szivárvány volt, amit életemben láttam!"
A mesét akkor is ismertem és értettem, amikor még nem volt Down-szindrómás gyerekem, de úgy érzem, ennél az anyókánál szebben még senki nem mondta el, mi történt velem, amikor megszületett.
Utolsó kommentek