Az EC a mi kultúránkban alapból nehezített pályán folyik, de vannak olyan körülmények, amelyek még gyakrabban vetnek fel kérdéseket: mit csináljunk éjszaka, hogy oldjuk meg az utazásokat, vendégségeket, hogy EC-zzünk hidegben, hogyan tudunk eleget figyelni a babára a testvérek, (házas)társ, háztartás, munka mellett stb. Most - és legközelebb - ezekről a nehéz helyzetekről lesz szó.

Mostanában többen kerestek olyan problémákkal, amiknek a lényege, hogy idő/energia hiányában vagy a hideg miatt nem tudják a babát igazán figyelni, gyakran pisiltetni, magyarán nincs lehetőség a klasszikus, "totális" EC-re. Ez nem teszi fölöslegessé az együttműködést - még akkor sem, ha a tanulási folyamatot esetleg tényleg lassítja is. Vannak ugyan olyan tájak, ahol 6 hónapos korra a segített szobatisztasággal már jószerivel "kész vannak", de olyanok is, ahol ekkor kezdik az igazi EC-t. Utóbbi helyeken az első fél évben sem pelenkáznak állandóan, hanem épp ilyen "részidős" változatokat gyakorolnak.

Szerintem a legfontosabb kérdés, amit át kell átgondolnunk, hogy miért is EC-zünk. Az első számú ok legtöbbünknél az, hogy jó a babának, jó a kapcsolatunknak. Ugyanakkor nyilván nem vállalhatunk olyan terheket, amik bár az egyik oldalon értékes dolgokat adnak, a másik oldalon már olyan sokat vesznek el, hogy a mérleg negatívra jön ki.

A szoros kapcsolatra törekvés és a szobatisztaságra szokás egyszerűsítése ideális esetben szorosan összefonódik és senkinek eszébe sem jut, hogy ezeket az összetevőket elkülönítse. Kevésbé ideális helyeztekben mégis segíthet, ha erre is gondolunk: mennyire számít maga az együttműködés és mennyire számít az, hogy kevés pisis pelus legyen. Minél inkább az előbbi irányba húzunk, annál inkább "ráérünk", minél inkább az utóbbi, annál érdemesebb lehet a totálisabb változatokat bevállalni: korán elhagyni a pelust teljesen, mind a négy eszközt (jelzések, napi ritmus, időzítés, intuíció) használni, korán elkezdeni az éjjeli EC-t, pelenkacserén túl is pisiltetni stb.

Az EC szobatisztasági együttműködés: mindenki annyit ad bele, amennyit éppen tud. A baba is, de a felnőttnek sem kell többet. A totális változat először intenzívebb energiaráfordítást igényel, de hatékony: könnyű megtanulni a szülőnek is és a babának is, és hamar el is lehet jutni egy olyan szintre, ahol már jól működő rutin az egész - de a részidős változatok is értelmesek, hasznosak, különösen, ha a "szobatisztaság" rész sokkal kevésbé hangsúlyos, mint az "együttműködés". Ha fontos a szobatisztaság is, akkor azért érheti meg intenzívebben EC-zni, mert így ezen az oldalon is többet nyerünk. Első gyerek (vagy a többiek már nagyok), van segítségünk, esetleg a baba SNI - ezek amellett szólnak, hogy a "totális" oldal felé mozduljunk. Ha a sokadik testvért neveljük segítség nélkül, úgysem tudunk mindent megcsinálni a repertoárból - és felesleges is emiatt izgatni magunkat. A szobatisztaság kialakulása mindig csak az együttműködés mellékhatása marad.


Amit nem érdemes kihagyni:

• pisiltetés ébredés után

• pisiltetés amikor úgyis pelenkát cserélünk (ebben valószínűleg benne lesz az is, amikor elindulunk valahova vagy megérkezünk)

• pisiltetés fürdés előtt és után

• kakáltatás - ezt könnyebb megfigyelni, jobban látható jelei vannak, kiszámíthatóbb az ideje, nagyobb könnyebbség, hogy ebből nem kell kivakarni (esetleg a pelenkát mosni) stb.

Ennyi elég lehet ahhoz, hogy a baba veleszülett "testi tudása" fennmaradjon, ne szokjon le arról, hogy a testi érzeteknek jelentése és következménye van és megtanulja, hogy ezekre a szülő kíváncsi és vele együtt akarja kezelni. (Arra valószínűleg nem elég, hogy egy éves korra soha egyetlen pisis pelus se legyen, de kevesen is EC-znek ezzel a céllal.)

Amikor a körülmények megengedik, hogy továbblépjünk (pl. melegebb van, nagyobbak a gyerekek), akkor is vannak még fokozatok. Pl. ha az ébredés utáni első közös pisilést már megszoktuk, megtehetjük, hogy ez után nem adunk pelust, hanem megvárjuk a következőt is. Kisebb babát 20-30 perc múlva, nagyobb gyereket arányosan később pisiltethetünk - vagy természetesen akkor, ha jelét adja annak, hogy "valami nem stimmel". Pisilés után (akárhova ment) visszaadhatjuk a szokásos ruházatot és mehet minden úgy, mint addig. Ha bejáratódott ez a második pisilés, kiválaszthatunk egy másik alkalmat, amikor "bővítünk" (akár itt a harmadikat, akár egy másik ébredést) és így tovább. Soha ne feszítsük túl a húrt: ha túl nagy nyűg, idegesség, macera, akkor inkább kérjünk meg valakit, hogy segítsen ("Kivinnéd most te?") vagy ha erre nincs lehetőség, egyszerűen tegyük félre a dolgot egy időre vagy lépjünk vissza egy olyan szintre, amit még kényelmesnek éreztünk.

Olvasd el a sorozat többi részét is!

kép innen